vasárnap, július 03, 2005
ezt a postot kb. negyed 12-kor írom. a lenti idő csak annak megjelölésére szolgál, h akkor értünk haza.
tegnap 2-kor elindultunk itthonról. elmentünk anyám rokonáért, aztán a másikért. izgalmas volt, mert anyám hátulról magyarázott, persze szokás szerint, h ez az utca ez, az az. aztán Margit-hídnál megyünk a lejárónál mondják ketten, h menjek jobbra. lefordulok jobbra, erre kiderül, h a bal a jobb és balra kellett volna menni, király. így is már elég ideges voltam anyám, meg bátyám faszságai miatt. mentünk egy kört a hídon vissza-oda, most már tudtam, h merre kell menni. orfihoz mentünk, 2. rokon beépítve, fel a várba. sose jártam még kocsival a Várban, nem tudtam mi hol merre, biztonsági őr csávó fapofával nyom egy gombot kártyához, azt kellett volna húzni. kösz. indulás fel, kocsi kettesnél feljebb nem megy, alig bírja 4 emberrel. mi már egy órával ott voltunk, ezért esőben eltipegtünk fagyizni, jó drágért. ezzel elment az idő, közben a többiek is megjöttek. kocsik viszonylag szépen fel voltak díszítve, de én azt hittem, h nagyobb felhajtás lesz. bátyám meg akkor mutatta be az új barátnőjét a családnak. kicsit cink, h pont most, de ez van. Mátyás templomra is azt hittem, h ennél puccosabb, de hát ugye a pozitív előítéletek... ha lesz esküvőm, akkor talán én is ott tartom majd, de nagyobb felhajtással, hosszabb előjátékkal. tudjunk már élni, kérem szépen. :) szóval szépen bementünk, esküvő rendben lezajlott, nem voltak sokan, én közben kattintgattam, de nem lettek túl jók a képek. legalábbis én szerintem. kijöttünk, kint is lőttünk pár képet, unokatesómék még pózoltak egy srácnak, aki kamerázott meg fotózott. az mondjuk vicces volt, h mindenféle népség fényképezett közben, aki ott volt, csíkszemű turisták, repper srác, német majmok. mintha mindenki ismerné őket. amikor végeztek, akkor elindultunk vacsorázni. anyámék már elmentek a Suzukival, mert nekem a Ventot kellet vinni. az volt az oka, h az újdonsült házaspárt bátyám vitte a BMW-vel. akartunk kimenni, de elveszett az egyik parkolókártya, és ezért csak ott lehetett kimenni, ahol jöttünk. ehhez vissza kellett tolatni, csak nem szoktam hozzá bátyám kocsijához, ezért nem tudtam. ott szenvedtem vele, de nem ment. fent is fog a kuplung, a lábam is beakad mindig, meg a kocsit is 2* vagy 3* vezettem addig. bátyám visszajött, és szerencsére megcsinálta. miután megfordultunk, utána a másik kaput foglaltuk le. végeztünk a fizetéssel, végre mehettünk az étteremhez. azt akarták, h én menjek elöl, mivel nem tudtam az utat, ezért kiestem. szóval mentünk egy rendezett konvojban. közben láttam a volt filozófia tanárnőmet, integettem neki, alig akart észrevenni, persze, h nem, mert szépen ki voltam öltözve, egy jó kis autóban. :) étteremhez végül eltaláltunk, egész jó hely, csak kicsit drága, az étlap árait elnézve. kaja se nem volt túl jó, se nem finom, a kettő közt félúton. persze nem Földvár felé. :D a torta azért ízlett, mivel marcipános volt. olyan éjfél vagy egy felé anyám rokonait, vagyis hát nagyanyámé is, szóval akiket elhoztunk, vissza kellett vinni őket. (erre született az a vicc másnap, h kérdezem anyámat, h az egyiküket oda kell visszavinni, ahonnan hoztuk? válasz: nem, mindkettőjüket oda. csak másnap, azaz vasárnap kellett volna az egyiket visszavinni a kórházba. kérdezem, h onnan ahonnan kölcsönöztük? mondja nevetve, h igen. persze a családi szokásuk szerint nagyinak már úgy mondta, h lízingelni. erre kijavítottam, h nem, mert akkor az ember végül meg is kapja a lízingelés tárgyát. szóval erre volt nagy nevetés.) tehát indult egy kocsikázás, útközben még egy kocsit is el kellett kalauzolni, szóval újra karavánoztunk egy picit. közben láttam igazoltató rendőröket, de szerencsére megúsztam. amikor visszamentünk, akkor akartam is szólni, de hát elfelejtettem, meg senki se ment arra. amikor mentünk az étteremhez visszafelé, akkor még követtem is srácokat, ők tuti gyorsulni mentek. picit én is próbálgattam a kocsit, de anyámnak nem tetszett annyira. bátyámék meg beszélgettek a fotós sráccal, kipróbálhattam a vakuját. egész jó, sőt csoda is volt, h működött az én gépemmel, pedig két külön márka az övé és az enyém. ráadásul az egyik analóg, a másik digitális. jó dolog ez a vaku, venni kéne, csak drága. aztán az étteremben még elidőztünk, de közben nekem már fájt a lábam, nyűgös is voltam miatta. mehetnékem volt, főleg a lakodalmas zenék miatt. végül összekészülődtünk, elpakoltunk mindent és elindult. új felállás szerint már anyám ivott, és így 4 sofőr maradt 5 autóra. így a Suzukit ott kellett hagyni, mert bátyám nem hagyta volna a Ventot. azt én vittem el, ő meg a BMW-t. mindenki el, de bátyám még megvárta, amíg kiállok. persze volt olyan szemét, h az utamba állt, h nehezebben álljak ki. köszi, főleg, h lejtőn kellett egy magasított járdáról leállni. megoldottam azért. mi elmentünk volna nagyanyámékhoz a másnapi kajáért, amit mi készítettünk volna el. volna, mert csak azért is belefutottam az igazoltatásba. persze most már a Ventoval, ami le van sötétítve, ami nem teljesen oké. rendőr bá szépen kiszed, üdvözöl, idegesen előkeresem a két forgalmi közül és odaadom a megfelelő papírt. leesik, h nem voltam bekötve, de lehet, h nem vette észre a lesötétített ablak miatt. elmegy hátra CB-zni. Jó, Jó, szevasz, szevasz, szevasz. Brékó brékó. | A központ beszél, a forgalomirányító. visszajön, papírokat odaadja, megkérdezi, h mikor történt az utolsó alkoholfogyasztás. nevetek egyet, majd mondom, h több éve. köszönöm, viszont látásra, és elenged. aztán leesett, h hazudtam, mert szilveszterkor pezsgőztem kicsit. háhá, átvertem egy rendőrt! megérkeztünk nagyihoz, csak járdán találtam parkolóhelyet, de lényegtelen, úgyis csak felugrunk. közben azért megjöttek bátyámék is, és egyből visszabitorolta a kocsit, így csak alig 20 percig birtokolhattam a család mindkét kocsijának felségjogait. kaját elhoztuk, utána meg hazajöttünk. bátyám elvitte a nőjét, én meg lefeküdtem aludni. na, a sok 24-ezés miatt álmodtam is érdekeset! az volt benne, h történt egy atomrobbanás a tenger partján, ezt én meg Magnummal együtt néztem meg. aztán elmenekültünk egy atombunkerba, ami Magnumé volt. ez a bunker egy iskola alatt volt, én meg nem tudtam dönteni, h az iskolában lévő finom barackokat harapdáljam vagy a bunkerba menjek be. (ez az egész úgy kapcsolódik a 24-hez, h abban is hasonló dolgok történtek, persze nem mind ugyanígy.) érdekes egy álom volt mindenesetre. aztán reggel, azaz hajnali 12-kor, felkeltünk, összekészülődtünk és bementünk nagyihoz a családi ebédre. jó volt a képeket közben megnézegettük, ebédhez sajnos nem volt kóla, ezért azt én hoztam a közértből. a többiek ebéd után elmentek, este mentek színházba. vagy hétfőn? nem is tudom, lehet akkor, de biztos, h valahova mentek. talán Szentendrére vagy Margit-szigetre. mi maradtunk, én JAG-et néztem volna, de most ismétlés van. persze múlt heti részt nem láttam, az volt a legfrissebb rész. úgyhogy helyette hazajöttünk.
most viszont aludni kéne, mert lassan egy óra, holnap dolgom van, a gyomrom kezd égni, és a fejem még mindig fáj, pedig egy Saridont már dobtam. jó éjt.
tegnap 2-kor elindultunk itthonról. elmentünk anyám rokonáért, aztán a másikért. izgalmas volt, mert anyám hátulról magyarázott, persze szokás szerint, h ez az utca ez, az az. aztán Margit-hídnál megyünk a lejárónál mondják ketten, h menjek jobbra. lefordulok jobbra, erre kiderül, h a bal a jobb és balra kellett volna menni, király. így is már elég ideges voltam anyám, meg bátyám faszságai miatt. mentünk egy kört a hídon vissza-oda, most már tudtam, h merre kell menni. orfihoz mentünk, 2. rokon beépítve, fel a várba. sose jártam még kocsival a Várban, nem tudtam mi hol merre, biztonsági őr csávó fapofával nyom egy gombot kártyához, azt kellett volna húzni. kösz. indulás fel, kocsi kettesnél feljebb nem megy, alig bírja 4 emberrel. mi már egy órával ott voltunk, ezért esőben eltipegtünk fagyizni, jó drágért. ezzel elment az idő, közben a többiek is megjöttek. kocsik viszonylag szépen fel voltak díszítve, de én azt hittem, h nagyobb felhajtás lesz. bátyám meg akkor mutatta be az új barátnőjét a családnak. kicsit cink, h pont most, de ez van. Mátyás templomra is azt hittem, h ennél puccosabb, de hát ugye a pozitív előítéletek... ha lesz esküvőm, akkor talán én is ott tartom majd, de nagyobb felhajtással, hosszabb előjátékkal. tudjunk már élni, kérem szépen. :) szóval szépen bementünk, esküvő rendben lezajlott, nem voltak sokan, én közben kattintgattam, de nem lettek túl jók a képek. legalábbis én szerintem. kijöttünk, kint is lőttünk pár képet, unokatesómék még pózoltak egy srácnak, aki kamerázott meg fotózott. az mondjuk vicces volt, h mindenféle népség fényképezett közben, aki ott volt, csíkszemű turisták, repper srác, német majmok. mintha mindenki ismerné őket. amikor végeztek, akkor elindultunk vacsorázni. anyámék már elmentek a Suzukival, mert nekem a Ventot kellet vinni. az volt az oka, h az újdonsült házaspárt bátyám vitte a BMW-vel. akartunk kimenni, de elveszett az egyik parkolókártya, és ezért csak ott lehetett kimenni, ahol jöttünk. ehhez vissza kellett tolatni, csak nem szoktam hozzá bátyám kocsijához, ezért nem tudtam. ott szenvedtem vele, de nem ment. fent is fog a kuplung, a lábam is beakad mindig, meg a kocsit is 2* vagy 3* vezettem addig. bátyám visszajött, és szerencsére megcsinálta. miután megfordultunk, utána a másik kaput foglaltuk le. végeztünk a fizetéssel, végre mehettünk az étteremhez. azt akarták, h én menjek elöl, mivel nem tudtam az utat, ezért kiestem. szóval mentünk egy rendezett konvojban. közben láttam a volt filozófia tanárnőmet, integettem neki, alig akart észrevenni, persze, h nem, mert szépen ki voltam öltözve, egy jó kis autóban. :) étteremhez végül eltaláltunk, egész jó hely, csak kicsit drága, az étlap árait elnézve. kaja se nem volt túl jó, se nem finom, a kettő közt félúton. persze nem Földvár felé. :D a torta azért ízlett, mivel marcipános volt. olyan éjfél vagy egy felé anyám rokonait, vagyis hát nagyanyámé is, szóval akiket elhoztunk, vissza kellett vinni őket. (erre született az a vicc másnap, h kérdezem anyámat, h az egyiküket oda kell visszavinni, ahonnan hoztuk? válasz: nem, mindkettőjüket oda. csak másnap, azaz vasárnap kellett volna az egyiket visszavinni a kórházba. kérdezem, h onnan ahonnan kölcsönöztük? mondja nevetve, h igen. persze a családi szokásuk szerint nagyinak már úgy mondta, h lízingelni. erre kijavítottam, h nem, mert akkor az ember végül meg is kapja a lízingelés tárgyát. szóval erre volt nagy nevetés.) tehát indult egy kocsikázás, útközben még egy kocsit is el kellett kalauzolni, szóval újra karavánoztunk egy picit. közben láttam igazoltató rendőröket, de szerencsére megúsztam. amikor visszamentünk, akkor akartam is szólni, de hát elfelejtettem, meg senki se ment arra. amikor mentünk az étteremhez visszafelé, akkor még követtem is srácokat, ők tuti gyorsulni mentek. picit én is próbálgattam a kocsit, de anyámnak nem tetszett annyira. bátyámék meg beszélgettek a fotós sráccal, kipróbálhattam a vakuját. egész jó, sőt csoda is volt, h működött az én gépemmel, pedig két külön márka az övé és az enyém. ráadásul az egyik analóg, a másik digitális. jó dolog ez a vaku, venni kéne, csak drága. aztán az étteremben még elidőztünk, de közben nekem már fájt a lábam, nyűgös is voltam miatta. mehetnékem volt, főleg a lakodalmas zenék miatt. végül összekészülődtünk, elpakoltunk mindent és elindult. új felállás szerint már anyám ivott, és így 4 sofőr maradt 5 autóra. így a Suzukit ott kellett hagyni, mert bátyám nem hagyta volna a Ventot. azt én vittem el, ő meg a BMW-t. mindenki el, de bátyám még megvárta, amíg kiállok. persze volt olyan szemét, h az utamba állt, h nehezebben álljak ki. köszi, főleg, h lejtőn kellett egy magasított járdáról leállni. megoldottam azért. mi elmentünk volna nagyanyámékhoz a másnapi kajáért, amit mi készítettünk volna el. volna, mert csak azért is belefutottam az igazoltatásba. persze most már a Ventoval, ami le van sötétítve, ami nem teljesen oké. rendőr bá szépen kiszed, üdvözöl, idegesen előkeresem a két forgalmi közül és odaadom a megfelelő papírt. leesik, h nem voltam bekötve, de lehet, h nem vette észre a lesötétített ablak miatt. elmegy hátra CB-zni. Jó, Jó, szevasz, szevasz, szevasz. Brékó brékó. | A központ beszél, a forgalomirányító. visszajön, papírokat odaadja, megkérdezi, h mikor történt az utolsó alkoholfogyasztás. nevetek egyet, majd mondom, h több éve. köszönöm, viszont látásra, és elenged. aztán leesett, h hazudtam, mert szilveszterkor pezsgőztem kicsit. háhá, átvertem egy rendőrt! megérkeztünk nagyihoz, csak járdán találtam parkolóhelyet, de lényegtelen, úgyis csak felugrunk. közben azért megjöttek bátyámék is, és egyből visszabitorolta a kocsit, így csak alig 20 percig birtokolhattam a család mindkét kocsijának felségjogait. kaját elhoztuk, utána meg hazajöttünk. bátyám elvitte a nőjét, én meg lefeküdtem aludni. na, a sok 24-ezés miatt álmodtam is érdekeset! az volt benne, h történt egy atomrobbanás a tenger partján, ezt én meg Magnummal együtt néztem meg. aztán elmenekültünk egy atombunkerba, ami Magnumé volt. ez a bunker egy iskola alatt volt, én meg nem tudtam dönteni, h az iskolában lévő finom barackokat harapdáljam vagy a bunkerba menjek be. (ez az egész úgy kapcsolódik a 24-hez, h abban is hasonló dolgok történtek, persze nem mind ugyanígy.) érdekes egy álom volt mindenesetre. aztán reggel, azaz hajnali 12-kor, felkeltünk, összekészülődtünk és bementünk nagyihoz a családi ebédre. jó volt a képeket közben megnézegettük, ebédhez sajnos nem volt kóla, ezért azt én hoztam a közértből. a többiek ebéd után elmentek, este mentek színházba. vagy hétfőn? nem is tudom, lehet akkor, de biztos, h valahova mentek. talán Szentendrére vagy Margit-szigetre. mi maradtunk, én JAG-et néztem volna, de most ismétlés van. persze múlt heti részt nem láttam, az volt a legfrissebb rész. úgyhogy helyette hazajöttünk.
most viszont aludni kéne, mert lassan egy óra, holnap dolgom van, a gyomrom kezd égni, és a fejem még mindig fáj, pedig egy Saridont már dobtam. jó éjt.
